A DC színház óvatosan lép vissza, hogy „éljen” plexi képernyőkkel és fejhallgatókkal

Carlos Castillo, balra, és Delbis Cardona a Julia néni és a forgatókönyvíró című filmben a GALA Hispanic Theatre-ben. (Daniel Martinez/GALA Hispanic Theatre)

frissítés a 2000 ösztönző ellenőrzésről

A Blindness egy felvett hangjáték egy láthatatlanná vált országról, amelyet a közönség fejhallgatón hallgat a sötétben. De manapság az általa megidézett disztópikus világ még a fények kialudása előtt elkezdődik.

Egyenként belépsz a Shakespeare Theatre Company Sidney Harman termébe, és egy plexi mögött lévő munkatárshoz lépsz, aki elkéri a telefonszámodat, ha valaki az előadásodon betegséget jelentene. Álarcos és társadalmilag távolságtartó, majd egy szerpentinen, kötéllel körülvett ösvényen kell körbejárni az előcsarnokot, amit a padlón lévő nyilak vezetnek. Az ülőhely bejáratánál egy biztonsági tiszt fogad, és rámutat a 20 pár szék egyikére. Mindegyik pár egymás mellett van elrendezve, és szemközti falak felé néz – úgy tűnik, annál jobb, ha a környező levegőt csak Ön lélegzi be.

Ó, a színházba járás gondtalan örömei 2021-ben!

Washington, mint más városi központok, amelyek vonzzák a kultúra szerelmeseit, a járvány miatt továbbra is nagyrészt demagnetizálódnak. Ennek ellenére, ahogy a tisztviselők enyhítik a beltéri összeszerelésre vonatkozó korlátozásokat itt és máshol, néhány színház elkezdi visszaengedni az embereket, eltérő egészségügyi és biztonsági gyakorlatokkal. A hétvégén több mint 14 hónapja először láttam élőben a városban egymást követő napokon; az egyetlen másik személyes esemény, amelyen részt vettem, Renée Fleming és Vanessa Williams koncertje volt szeptemberben a Kennedy Centerben, amelyre most úgy emlékszem vissza, mint egy fantasztikus jellegű közeli találkozásra.

Cuomo New York-i kormányzó elkábította a Broadwayt és a kulturális világot azzal, hogy május 19-én feloldja a járványügyi kapacitáskorlátokat

Blindness, amely Juliet Stevenson brit színésznő hangját szólaltatja meg egy 75 perces darabban. José Saramago azonos című regénye , a Shakespeare Színház lábujja vissza az emberi érintkezés vizébe. Egyszerre fut Columbia Heightsben: a GALA Hispanic Theatre 2 órás, 40 perces produkciója: Julia néni és a forgatókönyvíró, a század közepén Limában játszódó vígjáték, Caridad Svich filmje alapján. Mario Vargas Llosa regénye .

Ezekben a bizonytalan, átmeneti napokban a színházi társulatok továbbra is tanácstalanok maradnak azzal kapcsolatban, hogyan és mikor nyissák ki kapuikat, és sok potenciális jegyvásárló aggódik amiatt, hogy mennyire biztonságos a nyilvánosság előtt. Tehát ezen a ponton az én elemző szemem inkább a színházba járás rituáléira fókuszál, mint magára a színházra.

A Julia néni és a forgatókönyvíró spanyol nyelven, angol felirattal egy mulatságos (ha túlságosan is hosszú) emlékjáték egy írónak a perui rádiós szappanoperák hiperbolikus körzetében tapasztalt élményeiről. A Blindness, egy londoni import, egy jól megtermelt (ha nem is olyan megrázó, mint amilyennek lenni igyekszik) dráma arról a romlottságról, ahogyan az emberek pánikszerűen meglátogatják egymást, hogy elkerüljék a tomboló látószervi fertőzést.

Mindkettőt erősen csiszolt és gondosan átvizsgált környezetben mutatják be. A Júlia néniben ugyanis a színészek plexi panelek mögött adnak elő, amit az első percek után már nem veszünk észre. Elképesztő, hogy a színházak mennyire eltérően értelmezik a biztonsági intézkedéseket. Nyolc előadáson voltam két városban az elmúlt hetekben, és nincs két olyan eseményen, amely azonos eljárásokkal járt volna: Itt mért hőmérséklet, de ott nem; az egyik helyszínen kért elérhetőségi adatok, de a másikon nem; étel és ital megengedett ebben, de nem; oltási kártyákra vagy koronavírus-teszt eredményeire van szükség, másokban azonban nem, és így tovább.

Számomra úgy tűnik, hogy a színházak az óvintézkedések egységesítésével szeretnék maximalizálni a színházlátogatók bizalmát.

Ahogy egyre reménykednek abban, hogy még idén visszatérhetnek a színpadra, a D.C. környéki színházak ezt éneklik: Még mindig itt vagyunk!

A GALA-n körülbelül 40 közönség oszlott el péntek este, hogy elmondhassa Mario (Pablo Andrade) rádiós forgatókönyvírásának fortélyait a komikusan intenzív állomáslegenda, Pedro (Carlos Castillo, elragadóan virágos alakításban). Pedro szenvedélyes elmélyülése szappanja felháborító cselekményében – amelyet Luz Nicolás és Víctor Salinas élvezetesen alakított ki könnyen beindítható rádiószínészként – José Zayas rendező jó megjelenésű produkciójának legsikeresebb aspektusa. Túl sokat foglalkozunk Mario saját szenvedélyével – a házas nagynénjével, Juliával (Kika Child) –, ami fárasztóan körbe-körbe jár.

A Vakság körülbelül ugyanennyi vendéget ül a Harman Hall színpadán, amelyet sokszínű csőlámpákkal és fejhallgatókkal szereltek fel, amelyek egyfajta 3-D hangot használnak: lehetővé teszi, hogy elhiggye, hogy Stevenson időnként a fülébe suttog. vagy elsöpör melletted. A technológia valóban a Blindness különlegessége, amely úgy működik, mint egy magával ragadó vidámpark.

Kivéve, hogy a libabőr soha nem jön. A műsor beképzeltsége zavaró, de talán nem úgy, ahogyan azt akarták: a megvakulást átokként, a horror zálogaként kezelik. Azon kapja magát, hogy azon töpreng, hogy valaki vak, hogyan vélekedhet a fogyatékosság ilyen kezeléséről. Az élmény nyugtalanná tett, és alig vártam, hogy visszatérjek a kinti élet kevésbé nyomasztó levegőjébe.

Vakság , Simon Stephens adaptálta José Saramago regényéből. Rendező: Walter Meierjohann. 75 perc. 44 dollár. Június 13-ig a Sidney Harman Hallban, 610 F St. NW. shakespearetheatre.org . Megjegyzés: Az ülések általában párban kerülnek értékesítésre. Egyágyas vagy páratlan számú ülőhely esetén hívja a 202-547-1122-es telefonszámot.

Julia néni és a forgatókönyvíró , Caridad Svich, Mario Vargas Llosa regénye alapján. Rendező: José Zayas. Készlet, Clifton Chadick; világítás, Yannick Godts; jelmezek, Moyenda Kulemeka; hang, David Crandall. Szereplők: Ariel Texidó, Camilo Linares, Delbis Cardona. Körülbelül 2 óra 40 perc. 25-45 dollár. Vasárnapig a GALA Hispanic Theatre-ben, 1333 14th St. NW. galatheatre.org .

A „City in Transition” egy utazás Washingtonon keresztül a fekete művészek szemével

A Kennedy Center hatalmas, 2021-2022-es szezont tervez élő színházi előadásokra

Ethan Hawke és John Leguizamo online veszi fel a „Waiting for Godot” című filmet